Nemrégiben jelent meg az Ubuntu legújabb, 7.10-es verziója - ez pedig már az Ubuntu három éves történelmében immár a hatodik kiadás. Az elmúlt három évben már megszokhattuk, hogy évente kétszer is újabb változatra tehetünk szert, melyek mindig szolgálnak valami újdonsággal. Mégis azok, akik napi szinten foglalkoznak az Ubuntuval, egy idő után már szinte észre sem veszik a változásokat, hiszen a fejlesztés a szemünk előtt zajlik: A legújabb szolgáltatásokról már a fejlesztés közben olvashatunk például itt, az ubuntu.hu oldalon, sőt, akár ki is próbálhatjuk őket az Alpha és Beta CD-k segítségével. A különbség csak akkor tűnik fel igazán, ha egy két-három generációval régebbi Ubuntu elé ülünk. Ezért úgy gondoltam, hogy talán érdemes lenne összevetni a két éve, 2005. októberében megjelent Ubuntu kiadást (Breezy Badger), a legfrissebb, 7.10-es kiadással (Gutsy Gibbon). Az első dolog, ami feltűnik a régi változat letöltésekor, hogy ebben az időben még a Live CD nem tartalmazott telepítőt, így az installálás kizárólag a ma alternate-ként ismert telepítő CD-vel volt lehetséges. Jelentősen megváltozott időközben a Live CD indítómenüje. A töltésnél látható sáv is sokkal szebb lett, és már nem riogatja a kezdő felhasználókat számukra felesleges információkkal. A háttérkép ellenben már ebben a kiadásban is nagyon igényes volt. A Gutsy kiadása előtt azt fogalmazták meg célként, hogy az új kiadás háttérképe hasonló stílusú legyen, mint a Breezy (5.10) vagy a Hoary (5.04) háttérképe. Azt hiszem, ez a visszanyúlás a gyökerekhez nagyon jó döntés volt, legalábbis nekem ez a stílus tetszik leginkább. A Breezy óta többször is újrarajzolták teljes egészében az ikonkészletet. Bár kiadásról kiadásra nem látszik olyan nagynak a változás, azonban a két évvel ezelőtti kiadással összevetve máris szembetűnő a különbség. Jelentősen megváltozott a Nautilus fájlkezelő kinézete is. A Gutsy Gibbonban már előre elkészített könyvtárak várják a felhasználók fájljait, míg korábban ezeket a felhasználónak kellett létrehozni. Nem nagy változás, de mégis egy hasznos kis kedvesség a kezdő felhasználók számára, akiket így önkéntelenül is arra motivál, hogy az állományaikat struktúráltan tárolják. Átgondoltabb lett a beállítások elvégzésére szolgáló eszközkészlet is. Ezek régebben részben az Alkalmazások, részben a Rendszer menüben kaptak helyet. Az újabb kiadásokban már a Rendszer menübe került minden ilyesmi. Ezek pedig csak azok a változások, amikhez összehasonlító képet tudunk mutatni. Az újdonságok legnagyobb része azonban olyan szolgáltatás, aminek korábban nyomát sem láthattuk az Ubuntuban. Az elmúlt két év fejlesztésének eredménye például a Compiz Fusion 3D gyorsítási technológia, aminek legelső kiadását 2006 januárjában mutatták be, mostanra pedig alapértelmezetté vált az Ubuntu legfrissebb kiadásában. A telepítés menete is jelentős mértékben megváltozott az elmúlt két évben: Immár a Live CD egyben telepítő CD is, a migrációs asszisztens segítségével akár a Windowsos beállításokat is migrálhatjuk, a kodekek és a firefox pluginek telepítése automatikussá vált, a zárt meghajtók kezelésére külön eszköz áll rendelkezésünkre, így pár kattintással lehet telepíteni az ATi és az nVidia meghajtókat. A nyomtatókat pedig csak csatlakoztatni kell, és pár másodperc múlva már lehet is nyomtatni. A Network Manager segítségével rendkívül egyszerűvé vált a kapcsolódás a különböző (akár vezeték nélküli) hálózatokhoz, az elkallódott fájlokat, leveleket, internetes könyvjelzőket pillanatok alatt megtalálhatjuk a gyorskereső (Tracker) segítségével, pillanatok alatt válthatunk a felhasználók között, és ami sokak számára fontos: jelentősen bővült a támogatott hardverek köre. Emellett természetesen azóta rengeteget fejlődtek a felhasználói programok is. Hogy csak a legfontosabbakat említsem: Az 1.0-ás Firefox-ot a 2.0-ás váltotta fel, az OpenOffice.org 2.0-t a 2.3-as kiadás, a régi Gaimet az új Pidgin. Természetesen az alaprendszer részét nem képező alkalmazások között is sok újdonságokat találhatunk: Ilyen például a Pythonban írt, minimális erőforrásigényű, de rendkívül széles körű szolgáltatásokat nyújtó zenelejátszó, az Exaile, ami ugyan nem része az alaprendszernek, de ahol én telepítek Ubuntut, mindenhova felkerül. Nagy változások történtek a hazai felhasználói táborban is az elmúlt két évben: Az Ubuntu akkoriban egy új disztribúció volt, nem kiemelkedően nagy, de rendkívül gyorsan növekvő felhasználói bázissal - a felhasználók jelentős része pedig más Linux disztribúcióról váltott Ubuntura. Ma már az újonnan érkező felhasználók jelentős része korábban egyáltalán nem használt Linuxot. Két éve még nem volt olyan egyszerű Ubuntura váltani - azon szolgáltatások, amik rendkívül meg tudják könnyíteni a tapasztalatlan felhasználók dolgát, jelentős részben az elmúlt két év fejlesztésének eredményei. Ma már elmondhatjuk, hogy az Ubuntu telepítésébe az is bátran belevághat, aki korábban még egyáltalán nem látott Linuxot közelről. Ha pedig mégis segítségre lenne szüksége, jó esélye van rá, hogy ezen az oldalon található útmutatók között megtalálja a választ - ha pedig mégsem, akkor a fórumban mindig talál segítőkész embereket. És hogy milyen lesz az Ubuntu két év múlva? Ezt még nem tudhatjuk előre pontosan. Azonban ha összevetjük a két évvel ezelőtti képernyőképeket a maiakkal, láthatjuk: bátran szárnyalhat a fantáziánk.